Ajnasz Blog

2007 vége van, már csak az utolsókat rúgjuk ebből az évből. Egyre többen használnak számítógépet, csatlakoznak fel az internetre, s nézik a legsikeresebb pornószájtokat, töltik le a warez filmet, zenét, játékot. Sokuk a munkahelyén is kénytelen használni a fejlett technológiát, könyvel, levelet ír, adminisztrál. Ahol van iskolás korú gyermek is, ott minden bizonnyal megnyugtatónak érzik, hogy csemetéjük már közelről szagolja a bitek és byte-ok halmazát, így az egyszerűbb problémákat majd mind meg tudják oldani közösen. A csemete büszke arra, hogy ismeri az MSN Messenger minden beépített smile-jának a kódját, melyet ha begépel, az képpé változik. Ismeri a legnépszerűbb torrent oldalakat is, regisztrálva van a létező összes magyar webkettesnek kikiáltott közösségi oldalon is, ahol a fél ezer, esetenként ezres számot is meghaladó kapcsolati hálóval rendelkezik.

Az informatikával foglalkozó cégek, cégvezetők, project vezetők, programozók mind nagy megelégedéssel veszik tudomásul ezeket a tényeket, hiszen jól tudják, hogy ezek számukra csak a biztos munkát jelentik. A web legújabb reneszánszakor az ötletelők újabb és újabb alkalmazásokat találtak és találnak még most is ki. Vannak köztük egészen jó ötletek is, melyek akár a világot is megválthatják, kivételes esetben meg is történik. Azonban a legtöbb esetben nem ez történik, hanem hamar a süllyesztőben végzik. Az egyik ok, hogy a web2 őszén már elvárjuk (joggal), hogy a felhasználóink rendelkeznek alapvető tudással a számítógépet illetően, hiszen sokuk napi szinten használja, ha máshol nem is, a munkahelyén.
Amikor egy ilyen alkalmazást kifejlesztünk, elvárjuk, hogy a usereink legalább alap szinten tudják kezelni a számítógépet. Használat közben gondolkodnak, sőt, reményeink szerint igyekeznek minél jobban kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. Elvárjuk, hogy az egyes interface elemeket megértik és látják gombok feliratait, tudják, hogy az mit jelent, hiszen így nem fog zavarba esni, ha egy másik, kicsit eltérő felületen, kicsit eltérő módon fog ezzel találkozni, hiszen tudja, hogy az mire való, így ennek megfelelően használni is tudja majd. Viszont sajnos tisztában vagyunk vele, elvárásaink csak legtöbb esetben csak álmok, hiszen tudjuk, hogy csak azt tudják, hogy a nagy fehér csíkra kattintva és oda beírva azt a fura szöveget juthatnak el egy oldalra. Ezt mind tudjuk, és olykor, egy-egy blogban mindez megerősítésre kerül.

Emlékszem még arra, amikor rendszergazdaként dolgoztam. Feladatként kaptam, hogy egy active desktop felületet készítsek, ami minden user asztalán kint lesz és aminek a célja, hogy megkönnyítse az életüket. Alapvetően egy nagyon jó ötlet. Logikusan lett felépítve, minden gombra fel lett írva a felirat, hogy a user tudja mi-mire való, idővel ösztönösen használja majd. Elkészültekor, amikor élesben is be lett üzemelve, végigjártuk a felhasználóinkat egyenként, hogy elmondjuk nekik, mi-mire való. És bizony emlékszem néhányak szemére, amint a teljes értetlenség és kétségbeesés sugárzik belőle. A fejlesztő ekkor látja, amint a userek nem tudnak majd mit kezdeni az extra featureökkel, amik külön nekik lettek beépítve, hogy könnyebben boldoguljanak a napi munka során. Látja, hogy a sok belefektetett óra nagy része a legtöbb esetben csak időfecsérlés volt, örüljünk, ha nem megy falhoz amiatt, hogy teljesen megváltozott a desktopjuk.

Ma, amikor a webre akarják kiültetni az összes felhasználói programot, a felhasználónak halvány fogalma sincs róla, hogy hogyan használjon egy kicsit megváltozott felületű böngészőt, hogyan használja a keresőt. A világ még digitálisan analfabéta, nem logikusan tanul, nem próbál semmit megérteni, csupán hömpölyög a forgataggal, ami rá akarja kényszeríteni, hogy ezt az érthetetlen és felesleges masinát használja. Volt már rá példa, hogy valamely hivatalban korszerűbb rendszert építettek ki, hogy az ott dolgozóknak könnyebb legyen az élete, viszont ennek hatására napokig olyan lassan haladtak a ügyintézési folyamatok, mintha csupa újonc ült volna a hivatali székben. Kíváncsi vagyok, hogy mikor jön el az az idő, amikor nyugodt szívvel készíthet bárki egy világmegváltó dolgot, biztos lehet majd benne, hogy annak minden esélye meglesz arra, hogy új irányba terelje a világot, hiszen nem fog olyan akadályba ütközni, mint a felhasználó. Vajon melyik lesz az a nemzedék, amelyiknek a vérében lesz a gondolkodás

Hogyan durran ki egy webkettes lufi?

Az informatika és leginkább az internet világában gyakran kerülnek elő olyan dolgok a semmiből, amik szinte napok alatt hihetetlen népszerűek lesznek és nagyokká válnak. Ez, a web2 megjelenése óta különösen igaz, hiszen ötletek sokasága várja, hogy a közösség, a nép összekovácsolódjon egy téma kapcsán és kezdje el ontani magából az értékes tartalmakat, mint a Wikipedia, vagy valami egészen használhatatlant, mint a ... erre most nem tudok példát, de biztos van.

Kezdődött az egész idén tavasszal, amikor kijött a Twitter, Pownce, Jaiku és hasonló szolgáltatások, amik mind egy új közlési formát, a mikrobloggolást szolgálták és szolgálják ma is.
A Twitter egy egyszerű, "Mit csinálsz?" kérdéssel buzdította és buzdítja a felhasználóit arra, hogy gyorsan összefoglalják aktuális tevékenységüket. Számomra már akkor is egy viszonylag nehezen feldolgozható jelenség volt ez a fajta postolás, azonban később magam is beleszoktam..

Pár napja elérhető a Gmail IMAP-en keresztül is. Két accountot tartok fennt a Google levelezőjénél és én is vártam már ezt a lehetőséget. A "régi" fiókomban az első körben aktiválva lett a szolgáltatás, míg a másik - ami a Google Apps keretein belül működik - csak néhány nappal később lett teljesebb értékű.
Amint megláttam a lehetőséget, be is konfiguráltam a Thunderbirdben mindkét accountot, hogy IMAP-et használjon. Viszont apróbb problémáim voltak vele, amik abból adódtak, hogy még soha nem volt szerencsém IMAP-hez élesben, valamint, hogy a Google saját könyvtárszerkezetet tart fennt, ami a labelekhez kapcsolódik. Ahhoz, hogy ugyanazt lássam a levelezőben és weben is és annak működése megegyezzen az elvárásaimmal is, kicsit át kellett konfigurálni mind a Thunderbirdöt, mind a GMail webes felületét. Az alapvető konfiguráció után a beállítások egy részét a Lifehacker erről szóló cikkéből vettem, a teljes kép valahogy így néz ki:

Vártam a pillanatot, amikor végre letölthetővé vált a hivatalosan is késznek nyilvánított Ubuntu 7.10 - Gutsy Gibbon, mert ettől reméltem egy kis előrelépést. Délelőtt ki is került az FTP szerverekre, ahonnan le is töltöttem az alternative, 386 ISO-t.

Sajnos ért pár meglepetés ezzel kapcsolatban is, rögtön az elején. Az alaprendszer feltelpítése közben, néhány csomag használhatatlannak bizonyult, emiatt félbeszakadt az installom. Újraírtam a CD-t, de mint kiderült, az egész CDvel nincs valami rendben, mert az utolsó 10%-ot nem lehetett leolvasni róla. Ezután az RW helyett kiírtam egy sima CD-R-re a Gutsyt Braseroval, megkértem, hogy csekkolja le, hogy jól sikerült-e az írás, hogy megtudjam, hogy az ISO volt-e a rossz vagy a CD. A Brasero ugyancsak nem mutatott jó képet, de nem érdekelt, betettem a gépbe a lemezt és újrakezdtem a telepítést, ezúttal már nem expert módban (véletlenül megnyomtam az entert, amikor még nem kellett volna, sebaj). Így gyorsabb volt a telepítés, gyakorlatilag csak a partíciókat kellett nekem kiválasztani - elsőzör féltem is, hogy nem fogja megkérdezni. Szerencsémre, mostmár feltelepült az ubi teljesen.

Volt már Vista, OpenSuSE 10.3 a gépen, most pedig egy Ubuntu (Gutsy) dolgozik a masinán. Ezzel a rendszerrel való barátkozásom sosem volt zökkenőmentes, most sem az, gyakorlatilag a legtöbb szívással jár. Szóval lássuk, hogyan alakul a kalandom a rendszerrel.

A jól működő OpenSuSE után, azt gondoltam, hogy az Ubuntuval sem lehet különösebb gondom, hiszen a linux az linux, a többi meg csak körítés, nem számítottam különösen sok nehézségre, de sajnos az optimizmusom alaptalan volt. A gondok már a telepítéskor kezdődtek.

A tegnapi Vista teszt után, ma egy régi adósságom szeretném leróni, melyet anno, a SLED10 megjelenésekor kellett volna megtennem. Habár nem azzal a rendszerrel, hanem a a testvért, az OpenSuSE 10.3-at néztem meg közelebbről, hamár itt a notebook és a SuSE is csak pár napja jelent meg. Ezen felbuzdulva még tegnap délután feltelepítettem a OpenSuSE Gnome CD-ről a Vista mellé.

A mai nap megérkezett hozzám a notebookom, mely egy Lenovo (IBM) ThinkPad R61. Eredetileg nem szerettem volna operációs rendszert venni hozzá, mivel úgyis linux fog rákerülni, azonban ez nem volt lehetséges, mivel az igényeimnek leginkább megfelelő notebook csak olyan volt, amihez a Windows Vista jár. Így, azzal együtt rendeltem meg, ezért a vistának volt szerencséje először bootolni rajta.

Volt az a dolog augusztusban, amikor az életem tönkretételéről volt szó. Annak fényében, hogy mókás-vicces és Magyarországon alaptalan vád volt, túlzásnak tűnhet az előző kijelentés, viszont a levélben kilátásba helyezett néhány év szabadság vesztés (értsd börtön, sikkasztók, anya-gyilkosok stb. között) fényében nem hiszem, hogy az.
Az ügy kapcsán több helyről is megkerestek mert szerettek volna velem interjút készíteni, beszélgetni. Majdnem mindet vissza utasítottam, kivéve az Internet Hungary 2007-et, gondolván az eléggé soká lesz még... A beszélgetés tárgya a reklámblokkolás veszélyessége. Index, Origo, MTE, mind ott ül majd.

Különös dologra lettem figyelmes a napokban. A live.com keresőjéről meglepően sok találatot kap a honlap, ráadásul nagyon hasonló találatokat. A hasonlóság pedig nem a keresőszavakban rejlik, hanem a referer és az IP címek között. A ref a következő formában érkezik: http://search.live.com/results.aspx?q=ajnasz&mrt=en-us&FORM=LIVSOP.
Ez általános, kizárólag a kereső kifejezés változik, vagyis inkább keresőszó, mert kizárólag egy szavas, ékezet nélküli keresésekről van szó. Ezek a szavak aztán random változnak, így a kifejezések között megtalálható az adblock, ajnasz, index vagy akár a hiaba szó is. Ez azért érdekes, mert az emberek nagyon kis százalékban használnak egyszavas keresést, hiszen úgy sokkal kisebb az esélye, hogy releváns találatot fog kapni az illető.

Különlegesség, hogy a live.com keresőjénél egyenlőre nem állok túl fényesen, igaz, nem is tettem érte sokat - a live search SEO még nem annyira triviális. Azonban így viszonylag sok látogatóm érkezik onnan, viszont ezek gyakorlatilag értéktelenek, mert sem rám nem kíváncsiak, sem arra, amit leírtam.

Az IP-címekről meg elég anyit tudni, hogy a 65.55.. tartományból érkezik és mind Microsoft tulajdonú.

Mi ezzel a probléma?

Semmi. Csak nehéz a tudatlansággal együtt élni, mert nem tudom elképzelni, hogy ennek mi értelme van. Hasonló technikákat a spammerek szoktak bevetni, mert vannak honlapok, amik kiírják, hogy honnan érkeztek a látogatók, így ingyen kapnak linkelést. Viszont kétlem, hogy Microsoft keresőjének reklámra, főleg ilyen reklámra lenne szüksége. Vagy, ha ennek jó oka van, akkor a többi kereső miért nem használja ezt a módszert? Esetleg valami, ami segít a rangsorolásban? Vagy mi ez és miért?

Viszont állítólag megújult, amire csak annyit tudok mondani, hogy hú