Ajnasz Blog

Kezdődött az egész idén tavasszal, amikor kijött a Twitter, Pownce, Jaiku és hasonló szolgáltatások, amik mind egy új közlési formát, a mikrobloggolást szolgálták és szolgálják ma is.
A Twitter egy egyszerű, "Mit csinálsz?" kérdéssel buzdította és buzdítja a felhasználóit arra, hogy gyorsan összefoglalják aktuális tevékenységüket. Számomra már akkor is egy viszonylag nehezen feldolgozható jelenség volt ez a fajta postolás, azonban később magam is beleszoktam..

A kezdetekkor, amikor a Twitter feltűnt a weben és tapasztalat is vajmi kevés volt, mindenki próbálta kitalálni, hogy majd mire és hogyan fogják használni. Az akkori írásokból nekem az jött le, hogy úgy fogja fel mindenki, mint a jó öreg bloggolást csak rövid postokkal.
Valljuk be, ez így nem tartogatott volna túl sok izgalmat, hiszen az rendben van, hogy sok embernek megvan a hajlama, hogy leírják, hogy éppen mikor kávéznak, állnak sorban a boltban, de biztosan nem hozott volna túl nagy sikert. Viszont a Twitter volt olyan leleményes, hogy hamar megnyitotta az API-t, így lehetőséget adva a népnek, hogy azt kezdjenek vele, amit akarnak. Ennek köszönhetően elkezdtek kialakulni a mikrobloggolás különböző válfajai.

Vannak, akik az eredeti felületen, a hagyományos módon csak postolják a perceiket bele az internetbe. Vannak, akik a blogjukon megjelenő új bejegyzések linkjeit küldik be, kihasználva, hogy a Twitter gyorsabb, mint az RSS - egy érdekesség, hogy Twitterről érkezett hír alapján már hamarabb megjelent a hír Jennifer Dunn haláláról a Wikipediában, mint a hivatalos híroldalakon. Vannak, akik mindenkinek a postjait követik, annak reményében, hogy azok majd viszont követik őket, így spammel elárasztva a gyanútlan twittelőket.

Továbbá vannak azok, akiket az API megnyitása nevelt ki. Az API miatt jöhettek létre olyan oldalak, mint a turulcsirip, ahol a percenként beérkező rengeteg twitből csak a kiszűrt felhasználók és azok postjai jelennek meg. Így könnyen rálelhetünk azokra az emberekre, akik ugyanazon a nyelven beszélnek, mint mi, ugyanabban az országban élnek, mint mi és hasonló dolgokat tapasztalnak meg a mindennapokban, mint mi. Az ilyen oldalakra hamar odatalálnak a hasonló érdeklődésűek és így lassan elkezd kialakulni egy közösség a mikroblog körül.

Ez a közösség idővel túllép azon, hogy csupán leírja, hogy elpusztult a hörcsög vagy éppen hazautazik. Idővel elkezdenek egymás postjaira válaszolni, majd elkezdenek beszélgetni. Lassan chatté alakul az egész, elkezd hasonlítani az IRC-re csak éppen webes felületen, avatarokkal, képekkel, linkekkel a honlapokra. A közösség tagjai egymáshoz fordulnak egy-egy kisebb-nagyobb probléma megoldása miatt vagy ha épp csak anyázni szeretnének, akkor is a Twittert használják, talán titkon remélvén, hogy valaki majd vele együtt szidja a felmenőket.
Röviden kialakult egy újabb webkettes alkalmazás, egy újabb netes közösség. Létrejött újra a chatelés, egy kicsit másképp, egy kicsit modernebben.

A Twitter néha elveszti eredetileg neki szánt feladatát és egy univerzálisabb eszközként egy újabbat tölt be, lásd chat, spammelés, vagy éppen időjárás jelentés vagy ezernyi más apróság, ami az emberek fejéből eddig kipattant.