Ajnasz Blog

2007 vége van, már csak az utolsókat rúgjuk ebből az évből. Egyre többen használnak számítógépet, csatlakoznak fel az internetre, s nézik a legsikeresebb pornószájtokat, töltik le a warez filmet, zenét, játékot. Sokuk a munkahelyén is kénytelen használni a fejlett technológiát, könyvel, levelet ír, adminisztrál. Ahol van iskolás korú gyermek is, ott minden bizonnyal megnyugtatónak érzik, hogy csemetéjük már közelről szagolja a bitek és byte-ok halmazát, így az egyszerűbb problémákat majd mind meg tudják oldani közösen. A csemete büszke arra, hogy ismeri az MSN Messenger minden beépített smile-jának a kódját, melyet ha begépel, az képpé változik. Ismeri a legnépszerűbb torrent oldalakat is, regisztrálva van a létező összes magyar webkettesnek kikiáltott közösségi oldalon is, ahol a fél ezer, esetenként ezres számot is meghaladó kapcsolati hálóval rendelkezik.

Az informatikával foglalkozó cégek, cégvezetők, project vezetők, programozók mind nagy megelégedéssel veszik tudomásul ezeket a tényeket, hiszen jól tudják, hogy ezek számukra csak a biztos munkát jelentik. A web legújabb reneszánszakor az ötletelők újabb és újabb alkalmazásokat találtak és találnak még most is ki. Vannak köztük egészen jó ötletek is, melyek akár a világot is megválthatják, kivételes esetben meg is történik. Azonban a legtöbb esetben nem ez történik, hanem hamar a süllyesztőben végzik. Az egyik ok, hogy a web2 őszén már elvárjuk (joggal), hogy a felhasználóink rendelkeznek alapvető tudással a számítógépet illetően, hiszen sokuk napi szinten használja, ha máshol nem is, a munkahelyén.
Amikor egy ilyen alkalmazást kifejlesztünk, elvárjuk, hogy a usereink legalább alap szinten tudják kezelni a számítógépet. Használat közben gondolkodnak, sőt, reményeink szerint igyekeznek minél jobban kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. Elvárjuk, hogy az egyes interface elemeket megértik és látják gombok feliratait, tudják, hogy az mit jelent, hiszen így nem fog zavarba esni, ha egy másik, kicsit eltérő felületen, kicsit eltérő módon fog ezzel találkozni, hiszen tudja, hogy az mire való, így ennek megfelelően használni is tudja majd. Viszont sajnos tisztában vagyunk vele, elvárásaink csak legtöbb esetben csak álmok, hiszen tudjuk, hogy csak azt tudják, hogy a nagy fehér csíkra kattintva és oda beírva azt a fura szöveget juthatnak el egy oldalra. Ezt mind tudjuk, és olykor, egy-egy blogban mindez megerősítésre kerül.

Emlékszem még arra, amikor rendszergazdaként dolgoztam. Feladatként kaptam, hogy egy active desktop felületet készítsek, ami minden user asztalán kint lesz és aminek a célja, hogy megkönnyítse az életüket. Alapvetően egy nagyon jó ötlet. Logikusan lett felépítve, minden gombra fel lett írva a felirat, hogy a user tudja mi-mire való, idővel ösztönösen használja majd. Elkészültekor, amikor élesben is be lett üzemelve, végigjártuk a felhasználóinkat egyenként, hogy elmondjuk nekik, mi-mire való. És bizony emlékszem néhányak szemére, amint a teljes értetlenség és kétségbeesés sugárzik belőle. A fejlesztő ekkor látja, amint a userek nem tudnak majd mit kezdeni az extra featureökkel, amik külön nekik lettek beépítve, hogy könnyebben boldoguljanak a napi munka során. Látja, hogy a sok belefektetett óra nagy része a legtöbb esetben csak időfecsérlés volt, örüljünk, ha nem megy falhoz amiatt, hogy teljesen megváltozott a desktopjuk.

Ma, amikor a webre akarják kiültetni az összes felhasználói programot, a felhasználónak halvány fogalma sincs róla, hogy hogyan használjon egy kicsit megváltozott felületű böngészőt, hogyan használja a keresőt. A világ még digitálisan analfabéta, nem logikusan tanul, nem próbál semmit megérteni, csupán hömpölyög a forgataggal, ami rá akarja kényszeríteni, hogy ezt az érthetetlen és felesleges masinát használja. Volt már rá példa, hogy valamely hivatalban korszerűbb rendszert építettek ki, hogy az ott dolgozóknak könnyebb legyen az élete, viszont ennek hatására napokig olyan lassan haladtak a ügyintézési folyamatok, mintha csupa újonc ült volna a hivatali székben. Kíváncsi vagyok, hogy mikor jön el az az idő, amikor nyugodt szívvel készíthet bárki egy világmegváltó dolgot, biztos lehet majd benne, hogy annak minden esélye meglesz arra, hogy új irányba terelje a világot, hiszen nem fog olyan akadályba ütközni, mint a felhasználó. Vajon melyik lesz az a nemzedék, amelyiknek a vérében lesz a gondolkodás?