Ajnasz Blog

Ugyanezzel a címmel jelent meg cikk a Metropol újság címlapján. Egyébként nem olvasok nyomtatott médiát, de emiatt én is kértem egyet az aluljáróban.

A cikk az OpenOffice.org konferenca kapcsán született meg, hiszen annak megnyitóján Nyitrai Zsolt arról beszélt, hogy vannak tervek az állami szoftverpark nyíltabbá tételére.

Szinte minden nap, de legalább hetente lehet egy új cikket találni arról, hogy hogyan tegyük ultra-produktívvé a desktopunkat. Linux esetében ez szinte még gyakoribb, hiszen rengeteg alternatíva létezik, plusz, ha megjelenik egy jónak tűnő megoldást egy másik rendszeren, nagy valószínűséggel annak elkészítik a linuxos megfejelelőjét is. Legutóbb a Lifehackeren bukkant fel egy ilyen cikk. Amikor a Google Readerben megláttam a cikk címét, reménykedve nyitottam meg az oldalt, reméltem, hogy végre valami újat fognak majd mondani, hogy végre más szemszögből közelítik majd meg a kérdést.

Azt gondolhatnánk, hogy ilyen cikkek valószínűleg azért jelennek meg, mert szükség van rájuk, mert az emberek nem elégedettek az általában használt megoldásokkal és valami teljesen újat akarnak bemutatni. Ilyen megoldások lehetnek, amik felgyorsítják a navigációt, felgyorsítják a munka folyamatát, mert teljesen eltérő módon közelítik meg a feladatot.

Ezzel szemben gyakorlatilag az összes cikk szinte ugyanarról szól. Ilyenek az alkalmazás futtatók, melyek arra hivatottak, hogy gyorsabban elérjük a gyakran futtatott alkalmazásokat. Hasonló elgondolásból születnek meg a a különböző menü appok is, mint a Vista vadonatúj Start Menüje vagy a hatszáz féle KDE és Gnome menü.
Általában talán tényleg jobbak, mint a régi, alapértelmezett hasonló alkalmazások, azonban nem növelik a produktivitást olyan mértékben, mint ahogy azt gondolnánk. Általában csupán egy új külsőbe csomagolják azt, ami eddig is megvolt, esetleg kibővítik néhány újdonsággal, hogy például közvetlenül lehet belőlük keresni és hasonlók.

Viszont született-e mostanában valóban olyan innováció, mint például sok évvel ezelőtt az editorok terén VI vagy a különböző, billentyűzet központú ablakkezelők. Míg a mostani újdonságok azzal próbálnak meg újítani, hogy máshová kell kattintani az egérrel, addig ezek a régi megoldások a sokkal gyorsabb munkát biztosító billentyűzetre helyezik a hangsúlyt és a lassú egeret akár teljesen ki is zárják az egész alkalmazásból. Szóval születnek-e mostanában valóban olyan dolgok, amik növelik a produktivitást vagy csak megpróbálják elhitetni ezt velünk

2007 vége van, már csak az utolsókat rúgjuk ebből az évből. Egyre többen használnak számítógépet, csatlakoznak fel az internetre, s nézik a legsikeresebb pornószájtokat, töltik le a warez filmet, zenét, játékot. Sokuk a munkahelyén is kénytelen használni a fejlett technológiát, könyvel, levelet ír, adminisztrál. Ahol van iskolás korú gyermek is, ott minden bizonnyal megnyugtatónak érzik, hogy csemetéjük már közelről szagolja a bitek és byte-ok halmazát, így az egyszerűbb problémákat majd mind meg tudják oldani közösen. A csemete büszke arra, hogy ismeri az MSN Messenger minden beépített smile-jának a kódját, melyet ha begépel, az képpé változik. Ismeri a legnépszerűbb torrent oldalakat is, regisztrálva van a létező összes magyar webkettesnek kikiáltott közösségi oldalon is, ahol a fél ezer, esetenként ezres számot is meghaladó kapcsolati hálóval rendelkezik.

Az informatikával foglalkozó cégek, cégvezetők, project vezetők, programozók mind nagy megelégedéssel veszik tudomásul ezeket a tényeket, hiszen jól tudják, hogy ezek számukra csak a biztos munkát jelentik. A web legújabb reneszánszakor az ötletelők újabb és újabb alkalmazásokat találtak és találnak még most is ki. Vannak köztük egészen jó ötletek is, melyek akár a világot is megválthatják, kivételes esetben meg is történik. Azonban a legtöbb esetben nem ez történik, hanem hamar a süllyesztőben végzik. Az egyik ok, hogy a web2 őszén már elvárjuk (joggal), hogy a felhasználóink rendelkeznek alapvető tudással a számítógépet illetően, hiszen sokuk napi szinten használja, ha máshol nem is, a munkahelyén.
Amikor egy ilyen alkalmazást kifejlesztünk, elvárjuk, hogy a usereink legalább alap szinten tudják kezelni a számítógépet. Használat közben gondolkodnak, sőt, reményeink szerint igyekeznek minél jobban kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. Elvárjuk, hogy az egyes interface elemeket megértik és látják gombok feliratait, tudják, hogy az mit jelent, hiszen így nem fog zavarba esni, ha egy másik, kicsit eltérő felületen, kicsit eltérő módon fog ezzel találkozni, hiszen tudja, hogy az mire való, így ennek megfelelően használni is tudja majd. Viszont sajnos tisztában vagyunk vele, elvárásaink csak legtöbb esetben csak álmok, hiszen tudjuk, hogy csak azt tudják, hogy a nagy fehér csíkra kattintva és oda beírva azt a fura szöveget juthatnak el egy oldalra. Ezt mind tudjuk, és olykor, egy-egy blogban mindez megerősítésre kerül.

Emlékszem még arra, amikor rendszergazdaként dolgoztam. Feladatként kaptam, hogy egy active desktop felületet készítsek, ami minden user asztalán kint lesz és aminek a célja, hogy megkönnyítse az életüket. Alapvetően egy nagyon jó ötlet. Logikusan lett felépítve, minden gombra fel lett írva a felirat, hogy a user tudja mi-mire való, idővel ösztönösen használja majd. Elkészültekor, amikor élesben is be lett üzemelve, végigjártuk a felhasználóinkat egyenként, hogy elmondjuk nekik, mi-mire való. És bizony emlékszem néhányak szemére, amint a teljes értetlenség és kétségbeesés sugárzik belőle. A fejlesztő ekkor látja, amint a userek nem tudnak majd mit kezdeni az extra featureökkel, amik külön nekik lettek beépítve, hogy könnyebben boldoguljanak a napi munka során. Látja, hogy a sok belefektetett óra nagy része a legtöbb esetben csak időfecsérlés volt, örüljünk, ha nem megy falhoz amiatt, hogy teljesen megváltozott a desktopjuk.

Ma, amikor a webre akarják kiültetni az összes felhasználói programot, a felhasználónak halvány fogalma sincs róla, hogy hogyan használjon egy kicsit megváltozott felületű böngészőt, hogyan használja a keresőt. A világ még digitálisan analfabéta, nem logikusan tanul, nem próbál semmit megérteni, csupán hömpölyög a forgataggal, ami rá akarja kényszeríteni, hogy ezt az érthetetlen és felesleges masinát használja. Volt már rá példa, hogy valamely hivatalban korszerűbb rendszert építettek ki, hogy az ott dolgozóknak könnyebb legyen az élete, viszont ennek hatására napokig olyan lassan haladtak a ügyintézési folyamatok, mintha csupa újonc ült volna a hivatali székben. Kíváncsi vagyok, hogy mikor jön el az az idő, amikor nyugodt szívvel készíthet bárki egy világmegváltó dolgot, biztos lehet majd benne, hogy annak minden esélye meglesz arra, hogy új irányba terelje a világot, hiszen nem fog olyan akadályba ütközni, mint a felhasználó. Vajon melyik lesz az a nemzedék, amelyiknek a vérében lesz a gondolkodás

Adobe mondja, hogy AIR, vagyis Integrated Adobe Runtime. Azt egyszer el nem mondják a csodaflashen, hogy mi a fene ez, így nem is tudom. De szép röpködõ ablakok vannak itt is, ott is.
Olyannak tûnik, mintha azt mondanák, hogy legyen ez egy platform, vagyis Adobe mindig, mindenhol, hogy az leszen a világ közepe, mert rich web applicationöket lehet majdan vele csinálni.
Még azt is mondták, hogy cross-operating system runtime, csak épp az OS-ek közül az összes olyat kihagyták, amiért nem kell fizetni és nem utolsó sorban én és azok a szegény afrikai kölkök is használnak majd, akik a 100 dolláros laptop linuxos verziójával ütik el majd temérdeknyi szabad idejüjket a majomkenyérfa hûsítõ árnyékában egy fantával a bal kezükben (mert a jobb a kurblit tekeri, ugyebár).
Menjen az Adobe a zárt cuccaival a sunyiba azért, mert azt akarja, hogy mindenki az õ cuccát használja úgy, hogy a legtöbb rendszeren egyáltalán nem érhetõ el

Volt az a post a Twitterrel, hogy hülyeség, meg lufi, meg nem látom értelmét. Továbbra is hülyeség, meg értelmét se látom, viszont nem vagyok benne biztos, hogy lufi lenne. Hogy miért? Mert újabban egyre gyakrabban postolok oda. Mirõl? Leginkább, ha éppen fejlesztek valamit (fõleg Google Reader Watcher aktuális ebbõl a szempontból jelenleg), annak státuszáról, vagy ha esetleg olvasok valami szépet, jót, rosszat.

Mivel jött az anyázás (olyan embertõl, akit cseppet sem érdekel), hogy tegyem ki a sources.list és xorg.conf tartalmát a beryl plusz thinkpad pároshoz, ezért megteszem.

FUD: fear, uncertainty, doubt; félelem, bizonytalanság, kétely keltése rossz szándékkal, csúsztatással, féligazságokkal

HUP Wiki

Az ember azt hinné, hogy a többiek megpróbálják kiszûrni az ilyeneket, több helyen is utánanéznek egy-egy gyanús dolognak, hogy nehogy átverve érezzék magukat. Jót tudunk mosolyogni egy-egy ilyen híren, hiszen azt gondoljuk, hogy ezt úgy sem hiszi el senki. De sajnos nem így van.

Noh, kipróbáltuk Gtalkot a weben. Elsőre azt mondom nagyon jó.

Smile-k, szerencsére nem csupaszínes, csak egyszerű. Beírom, hogy :) fogja magát, megfordul 90 fokban és nem fekvő lesz a smile-ból.

Egyéb szépségek, hogy narancs színnel, ordítva jelzi, ha van nem olvasott üzenetem.

A GMail ablak bezárásakor figyelmeztet, hogy kijelentkeztem a gchatről is, szóval nem lesz több duma.

Ennél nehezebb dolog a neten nincs. Próbáld meg rávenni az embereket, arra, hogy kommunikáljanak egymással, hogy szóljanak a másikhoz, esetleg segítsenek is rajta.

Mozilla update-n láttam meg az elõbb, hogy egyik régi kedvenc böngészõtémám újra fejlesztés és kiadás alatt.