Ajnasz Blog

Nem vagyok rendszeres plastik olvasó, de néhány havonta odatévedek egy postot elolvasni. Most egy tényleg érdekes dologról van ott nagyba szó. TV-s műsor, a TV2-től, 2003-ból a blogokról. (Közvetlen link a videóra.)

Volt már egy post errõl, innen jutott nekem is eszembe. Amikor olvastam, akkor meggyõzött, hogy talán igaza van, de most már nem.

Mostanság többször szoktam azon gondolkodni, hogy mit írtam régen és miket írok most. Most már nem szoktam olyanokról írni, amik mélyebben engem foglalkoztatnak. Nem azért, mert nem foglalkoztat semmi, nem történik semmi, amit alkalmasnak tartanék erre - habár tény, hogy kevesebb az efféle esemény -, hanem a megváltozott életkörülmények miatt. Nem merek leírni sok dolgot, mert megeshet, hogy szinte egybõl szóban szólnak hozzám, úgy kezdik el kritizálni, véleményezni vagy bármit mondani róla. És van, hogy odatartozó dolgokról is tudnék írni, de nem írhatok, mert Úristen, Mi lesz?.
Meg a hangulat. Az sem olyan dolog, amit csak úgy bántani lehet. Miközben egy gondolatokkal teli postot ír a blogger, olyankor teljesen más hangulatban van. Olyankor benne van a monitorban - feje a kocka formát is felveszi -, benne meg a gondolatai. A kockán esetleg egy kis zene, ami segíthet mélyebb dolgokat megfogalmazni. Ilyenkor nem szeretem ha hozzámszólnak, ha mozognak, ha érzem, hogy más is létezik. Nem szeretem, ha figyelnek, ha lélegeznek, ilyenkor azt szeretem, ha senki más nem létezik. Igaz, ettõl még nem születik valami ihaj dejó írás, de legalább születik, mert különben el se kezdem írni.

Pedig szertnék írni gyakran ilyenekrõl, mert most is van mirõl.
Ott van pl. Trixi, aki biztosan iszonyatosan utál, meg csalódott bennem, mert még mindig nem sikerült összehozni a találkát, amit már rég megbeszéltünk, meg amiért olyan vagyok, amilyen. Meg ott van még Betti, aki még mindig nem tudja, hogy mi. Még mindig úgy viselkedik, hogy azt nem lehet megérteni és fõleg kibírni nem. Pedig nagyon ritkán találkozunk, beszélni meg végképp nem tudunk, csak viselkedik. Meg Anikó is, akivel ugyancsak jó lenne találkozni, de nem fogunk egy jó darabig. Meg még valaki, akit nem tudom, hogy ki, viszont valamelyik nap Vica szóra keresett a lapomon. Ez azért különös nekem, mert Vicát csak egyet ismertem, miatta éltem át eddigi életem legsötétebb korszakát, most meg 4 évvel késõbb valaki kíváncsi, hogy írtam-e róla. Lehet, hogy Õ maga, különben meg nem tudom, ki.

És itt van még, hogy távol vagyok mindentõl, ami fontos. Hogy itt nincs senki, akivel jól tudnám érezni magam, ezért inkább el se indulok sehová, mert legfeljebb csalódott leszek és befordulok. Így meg legalább a napot is csak ritkán látom. Minden hétvégén haza mennék, meg hétköznap este is. Meló után haza szeretnék indulni. Mert munka közben még elfoglalom magam a kódolással vagy valami olyannal, amit nem szeretek - legalábbis legtöbbször.
Akkor már lehet, hogy az Anikó meg a Betti ügy is el lenne rendezve, de a Trixi ügy az még nehezebb lenne, mert akkor megint messzebb lennénk. Meg van még egy ügy, de azt meg nem írom le, mert bárki olvashatja, meg már nem olyan fontos nekem.

Viszont van olyan, hogy egyszerre küldenék be 2, 3 vagy 4 postot is. Ez mindig hétvégén van. Hétköznap sosem gondolkozok ennyit. Nincs rá idõm vagy csak nem akarok gondolkozni. Ilynekor énblogra esély sincs. Amikor meg mégis, akkor jön az, amit eddig írtam

http://2.0.blog.hu/2006/06/07/googlespotting

Furcsaság..

Most olvastam Kéménczy beszámolóját a novégiai utazásáról.
Egy részét irígykedve, természtesen, hiszen nem semmi hely lehet az az ország a másik meg, hogy a meló sem volt azért akármi.:)

Viszont egy-két apró dolgon megakadt a szemem. A fotókat nézegettem és rögtön az elsõ képen ismerõs és meglepõ dolgokat láttam.

Nem mai írás, lassan egy éves, viszont érdekes dolgokat ír le a szerzõ..

Nagy hír, szinte minden írott és elektronikus médiát megjárt. Kézikamerás filmkalózt fogtak Gyõrben. Mintha az emberiség ellenségét sikerült volna kézre keríteni.
Rögtön hallani és olvasni is az illetékes ASVA nyilatkozatát, - szinte habzó szájjal - hogy kettõtõl nyolc évig, kettõtõl nyolc évig, kettõtõl nyolc évig...

Van közöttük különbség..

Amíg az ember egy saját naplót vezet, addig valójában azt írhat le, amit csak akar. Nagy valószínűséggel teljesen őszintén nyilatkozhat, ténylegesen azt írhatja le, amit gondol. Nem kell attól félnie, hogy mások megtudják a legbelső gondolatait, megtudják, hogyan érez. Nyugodt szívvel kiírhatja magából minden bánatát, örömét, megkönnyebbülhet, hogy elmondta, nem csak magában léteznek ezek a dolgok. És ez jó..