El Camino de Santiago
Idén februárban vagy márciusban jutott először eszembe: mi lenne, ha? Már nem is tudom, hogy honnan jött az ötlet. Viszont jött, aztán kicsit fészkelődött, próbált helyet csinálni a fejemben, hogy aztán ne csak úgy bejárjon néha, hanem be is költözzön. Mondták, ha jön, akkor be kell engedni.
Beengedtem, mára már a falat is olyanra festette, amilyet ő szeret, elhozta a saját bútorait meg a fogkeféjét is.
Most meg itt vagyok repülő és vonatjegyekkel, már másodjára bepakolt hátizsákkal meg egy pár bakanccsal pár nappal az indulás előtt. Az ötletet már meg sem lehet különböztetni az agyam többi részétől, belőle is barázda lett, talán valahol jobb felül, a fejem teteje alatt egy kicsivel.
Akkor aztán kora reggel elindulok Budapestről, pár óra alatt elrepíttetem magam Párizsig, vonatozok és buszozok még egy fél napot és estére már meg is érkezem St. Jean Pied de Portba. Keresek egy szállót, ahol alhatok másnap reggelig, aztán pedig nekivágok a sétának, hogy mondjuk 1 hónap múlva ott legyek Santiago de Compostelában.
Nagyjából ez a terv, nem tudom, mi vár, most én is csak várom, hogy ott legyek és észrevegyem, hogy ott volt, még akkor is, ha bal talpamon ékeskedő vízhólyag vagy jobb bokám ropogása sokkal fontosabbnak tűnik majd.
Hozzászóláshoz a Disqus szolgáltatását használom, korábbi vélemények elovlasásához és új hozzászólás írásához engedélyezd a Disqus-tól származó JavaScripteteket.