Ajnasz Blog

Emlékszem arra, amikor 5400 RPM-mel pörgő HDD helyére vettem egy 7200 RPM-mel pörgőt. Rendesen lehetett érezni a különbséget, amitől nagyon boldog voltam. Aztán 2012 nyarán vettem egy Intel SSD-t a 330-as szériából. Korábban a HDD LED volt az egyik legfontosabb jelzőkészülék a gépen: amíg egy-egy nagyobb darab szoftver összeszedte magát, addig az harsányan villogott, jelezvén, hogy üljek nyugodtan, fél perc és már mehet is a munka. Az SSD beszerelése után ez megszűnt, így némi riadalmat okozván, hiszen sokáig úgy tűnt, hogy minden elromlott. Tehát jó volt, gyors volt, könnyű is volt.

Aztán úgy adódott, hogy néhány hónapra a polcra került szerencsétlen. Akkoriban úgy véltem, hogy egy üvegezett ajtóval védett fa polc, amit jó ha hetente egyszer nyitok ki, elég biztonságos hely lesz egy több tízezer forintért vásárolt, egyébként szuperül működő eszköznek.

Végül pár hete eljött a pillanat, hogy újra munkába állítsam. Volt sok izgalom, hiszen egy csavar a notebook alján, kivenni az addig használt eszközt, levenni róla a mozdulatlanság biztonságát nyújtó gumi keretet, majd ki kellett tekerni 4 csavart, kivenni a tokból, a tokba visszatenni az eddig polcon heverő SSD-t majd visszacsavarozni mindent a helyére. Aztán kapcsolnám be a gépet, várom, hogy jöjjön a GRUB, ezzel szemben meg azt látom, hogy már hálózatról akar bootolni. Gondolhatnám, hogy nem tettem vissza a helyére rendesen, ezért megpiszkáltam, de még így sem. Külső toka téve, másik gépre dugva se mutatott semmi jót, de legalább a HDD LED az vadul villogott. Ki kellett jelentenem a tényt, hogy elpusztult a nagy semmit tevésben.

Vásárlás óta bőven eltelt egy év, nem is gondoltam, hogy ezt cserélni lehetne. Ám egyik nap nézegettem a dobozát a helyére vásárolt SSD-nek és azt láttam, hogy 3 év garancia. Pattantam a vitrinhez, kapom elő a régi dobozt, és csodák-csodájára azon is ott a 3 év garancia felirat.

Ilyen egy 3 év garanciáról szóló felirat egy dobozon!

Három dolgot tehettem volna: hagyom a francba, hiszen van már másik, visszaviszem a boltba, ahol vettem, ahol vagy kicserélik vagy nem, esetleg tudatos vásárló lévén, a magam kezébe veszem az ügyet és megpróbálom ezt egyedül elintézni. Bátor voltam, mint egy oroszlán, megnéztem a Mini CD-n mellékelt PDF-et a gariról, majd nem kevés keresgélés után sikerült eljutnom az intel chat supportjához ahol egy kedves Guillermo nevű operátorral röpke fél órát beszélgettem.
Elsőre robotnak tűnt a valószínűleg mexikói származású kolléga, de később bebizonyította, hogy ember. Kiderült, hogy ő az USA/Kanada supportnál dolgozik, de rendkívül kedves volt, mert ennek ellenére elintézte, hogy legyen egy ticket a problémámról itt, a vén kontinensen.
A Hollandiában dolgozó kollégák egy kissé túlbonyolított e-mailben közölték, hogy mi lesz a deal: én szólok a DHL-es embernek és elküldöm nekik a cuccot, ők is szólnak a DHL-es emberüknek és küldik nekem a csere cuccot. Megegyeztünk.

A DHL-es ember az nehezen ment. Telefonon kellett megkeresni őket, ahol egy egyébként már-már túlzottan is kedves fiatalember vette fel az adatokat, igaz se a nevet, se a címet nem sikerült jól leírni. Legalább a telefonszám jó volt, így a futárral sikerült összehozni a találkozót, lepasszoltam a cuccot és vártam az új cuccom.

Az én cuccom is megérkezett hamar, körülbelül másfél-két hét alatt sikerült elhárítani a hibát, amiben benne van az is, hogy nem siettem el igazán a csomag elküldését.
Most itt állok egy eggyel újabb modellel a gépben, ami megy rendesen. Polcra többet nem teszem, az biztos. Azzal, hogy személyesen intéztem el a garanciát, biztosította, hogy folyamatosan kapok státuszjelentést, így nem csak várok napokig, mint a szövetségesek Normandia előtt, hogy hátha szólnak a meteorológusok, hogy lehet indulni, mert kisütött a nap.

A történetnek két tanulsága van:
Ne hagyd a polcon megrohadni, ha már fizettél is érte!
Ha elromlik valami cuccod, egyáltalán nem jársz rosszul, ha magad intézed el a cserét, legalábbis Intelnél ez működőképes.