Ajnasz Blog

Tavaly februárban történt, hogy kezem közé akadt egy Kindle. Kicsit lenyűgözött, mikor először megláttam rajta a betűket. Nem vacilláltam túl sokat, látva, hogy viszonylag jó áron lehet hozzájutni, adtam neki egy esélyt és azon nyomban meg is rendeltem.

Sajnos sosem szerettem olvasni, nagyon ritkán vettem a kezembe könyvet, nagy is, nehéz is és az élmény sem volt tökéletes. A papír könyvet szinte képtelenség kényelmesen tartani, pláne, ha ezt egy - mondjuk csak a jobb - kézzel próbáljuk meg. Elképesztő az, amikor a lapok lomhán lebbenve egymásra csukódnak, mert egyszerűen nem megfelelően támasztom a lapokat. Ha hozzáveszem, hogy mennyi helyet képes elfoglalni egyetlen regény, akár polcon, akár asztalon, akár egy táskában, akkor szinte érthetetlen, hogy mitől ilyen népszerű.
Tudom, hogy ezek mellett a papír illata és tapintása utánozhatatlan és a fenti problémák mind leküzdhetőek valahogyan vagy csak túl lehet lépni rajtuk, de ezek nekem minden kedvem elvették attól, hogy rendszeresen olvassak bármit is.

Viszont furcsa módon, éppen akkor tájt éreztem némi vágyat az olvasás iránt, amikor elkezdtek terjedni az e-book readerek. Érdekelt kicsit, hogy milyen lehet minden nap vagy csak alkalomadtán olvasni, művelődni, okosodni, másképp gondolkozni.
Amikor aztán a kezembe került az a bizonyos Kindle, valamelyest megváltozott minden. Az eszköz az összes fentebb felsorolt problémára megoldást nyújtott. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a TV-hez kitalálták a távirányítót. Nélküle is lehet nézni és csatornát váltani, de azért vele mégiscsak kényelmesebb. Egyértelmű volt, hogy számomra a távirányítós könyv egy sokkal jobb megoldás, mint az eddigi lehetőségek.

Mikor megérkezett az olvasó, már csak könyvet kellett rá találni. Ami a legmeglepőbb, hogyha valaki magyarul szeretne olvasni e-bookot, az valamiféle fura slamasztikában találja magát. A legnehezebb dolog magyar nyelvű elektronikus könyvet venni boltból, pénzért. Így 2012 derekán gyakran az új kiadású könyvek sem jelennek meg, csak papíron. Tekintve, hogy minden nap látok olyat, aki valamit olvas egy akkumulátoros könyvről, nem tűnik túl okos döntésnek a kiadók részéről.
Példaként megemlíteném, ami ősszel történt. Megjelent a Metró 2034, Dmitry Glukhovskytól, amit mindenképpen szerettem volna elolvasni, ugyanis a Metró 2033 elképesztően jó volt. Miután kiolvastam, még sokáig hiányzott a világ, a hangulat és az egész történet. Aztán megtudtam, hogy elkészült a 2034. Rögtön kerestem is mindenfelé, hogy hol lehet megvenni aztán letölteni a Kindle-re. Viszont váratlanul csak az a kellemetlen élmény ért, hogy amikor rátaláltam egy webshopban, a könyv ára alatt azt kellett olvasnom, hogy kiszállítás 2-3 napon belül.
Lássuk be, egy E-book esetében ennek nem sok értelme van, szóval le lehet vonni az egyértelmű következtetést, hogy közel sem elektronikus a formátum, így az olvasó minden kétséget kizáróan nem tudna megbirkózni vele.
Végül elolvastam papírról, de sajnos később, sőt még most sem látom, hogy sikerült volna digitálisan is kiadni.

Olybá tűnik, hogy a könyvekkel körülbelül ugyanaz a helyzet, mint a zenével vagy a filmekkel. Küzdenek a kiadók, szinte képtelenek továbblépni és újítani, majd felháborodottan az olvasóikat hibáztatják, amiért inkább illegális helyről szerzik meg a napi irodalmat.
El sem merem képzelni, hogy mi lesz a könyvtárakkal vagy hogy hogyan fogok én bárkinek is odaadni valami jó sci-fit olvasni.
Természetesen van már jó fajta DRM is, nehogy lemásold a saját példányod, amiért fizettél, nehogy oda tedd, ahová akarod. Mintha nem is a tiéd lenne, csak bérelnéd addig, amíg egy véletlen folytán le nem törlöd vagy pusztul el az olvasóval együtt egy világméretű katasztrófa során.

Egyébként azóta szinte minden nap olvasok valamit. Ugyan nem sokat, de így is némi örömmel tölt el, hogy sokkal hasznosabban telik el az a fél-egy óra, amíg utazok, mint korábban. Régebben csak bámultam ki az ablakon, mostanság meg inkább a világ kisebb-nagyobb dolgainak és problémáinak a különböző értelmezését próbálom felfogni és megérteni, mindezt viszonylagos kényelemben, egy műanyag kütyüt bámulva.