Ajnasz Blog

Annak idején, amikor bejelentették az Androdiot, nyílt forrású, Linux mobil operációs rendszert, akkoriban nagyon nagy lelkesedéssel és optimizmussal fogadtam. Arra számítottam, hogy hasonlóan az asztali és szerver disztribúciókhoz hasonlóan, itt is rengeteg nyílt forráskódú és többnyire ingyenes szoftverek fognak megjelenni, amit bárki módosíthat majd. Ennek az lenne a következménye, hogy lenne ezerféle felületünk, ezerféle megoldásunk mindenre, olyanra lehetne szabni a rendszert, amilyet valóban szeretnénk.

Ehhez képest Androidon eléggé másképp zajlanak a dolgok, mondjuk egy Debianhoz képest. Van ugye egy csomagkezelő, amit itt Marketnek hívnak. Ha elvakultként akarnék viselkedni, már itt mondhatnám, hogy szörnyű ez a név, hiszen ebből úgy tűnik, hogy jó lesz a pénztárcát/bankkártyát is előkészítenem, ha én itt tényleg akarok valamit.
Szerencsére azért nem ennyire rossz a helyzet, hiszen rengeteg alkalmazást ingyen vagy majdnem ingyen is le lehet tölteni. A majdnem ingyen azt jelenti, hogy mondjuk kapunk reklámokat vagy csak korlátozott funkciókat kapunk. Egy „szokványos” Linux disztribúcióban ezek a dolgok fel sem merülnek. Persze lehet találni oda is fizetős alkalmazásokat, de ahhoz minimum a keresőt is használni kell, mert a hivatalos tárolókban ilyet nem találni.

Ezért persze senkit nem lehet elítélni, mindenkinek joga van pénzt kérni a munkájáért, én is örülök a fizetésemnek. Azonban ha ettől eltekintek és a Stallman által megálmodott szabad világra gondolok vagy ha összehasonlítom azzal, amit a GNU/Linuxokban láthatok, akkor sajnos nyilvánvalóvá válik, hogy az Android az nem csupán még egy Linux a sok közül, ami történetesen telefonokon fut, hanem egy teljesen más, a szabad szoftverek iránt sokkal kevésbé elkötelezett platformról van szó, amit kőkeményen a kereskedelmi érdekek fejlesztenek.
Ez sajnos rengeteg korláttal járhat, sokszor fogunk a licenc és a bankkártyánk által állított korlátokkal találkozni. A zárt és/vagy nem módosítható kód azért rossz, mert nem lehet egy „majdnem” jóból egy „tökjót” csinálni, mert beperelnek. A hitelkártyával meg az a baj, hogy csak néha töltődik újra és lehet, hogy egyáltalán nem vonalkódolvasóra vagy egyéb játékra kell a rajta lévő muníció.

Ezután már csak egy elképzelhetetlen lépés következik, amikor először bejelentik a legújabb, legjobb, legszebb, leggyorsabb, legfelhasználóbarátabb "Ubuntu Commercial" disztribúciót, ami telepítéskor azzal kezd, hogy bekéri a hitelkártya adatokat valamint minden aptitude install előtt kiírja, hogy 5 megabyte lesz letöltve, 200 kilobyte további hely lesz elfoglalva a merevlemezen valamint 50 dollárral terhelte meg a bankszámlánkat.

A Debian azért remélem megmarad és helye is lesz a világban.