Ajnasz Blog

Az Ubuntu közössége szokott rendszeresen kiadni egy magazint, Full Circle Magazine néven. Pár hónapja magyar fordítása is készül az újságnak, hála jár érte a fordítócsapatnak. Valószínűleg jó kiadvány, bár inkább csak átfutottam, mivel inkább ellenérzéseket váltott ki belőlem, mintsem tetszést.

Érdekes témákról lehet benne olvasni, hasonlókat, mint anno a Linuxvilágban. Engem általában a howtok, hogyanok érdekelnek legfőképp, mert olykor jól esik át- vagy csak újrakonfigurálni valamit olyanra, hogy nekem a lehető legjobban tetsszen. Ez egy jól bevált módszerem arra, hogy tanuljak. Először csak azt csinálom, amit leírnak, majd a cikkben leírt opciókat megváltoztatom, továbbolvasom a dokumentációt, tovább tökéletesítem az akármit.
Ebben az újságban (14. szám) is rögtön próbáltam megtalálni az olyan cikkeket, ahol valami olyanról van szó, ami érdekelhet. Egy ilyen volt a "Parancsolj és uralkodj!" című cikk, ami a világ egyik legjobb eszközéről, a shellről szól. Viszont egyáltalán nem azt kaptam, amit vártam. Ok, a tartalomjegyzékben leírták, hogy az alapokról szól, de sebaj, mert azért több évi használat után is tanulhat valami újat az ember. Itt ilyen nem volt, mivel lényegében a man commandról van szó (bár ezt a cikket is csak átfutottam), de még ezzel is teljesen ki vagyok békülve. Azonban már az előszóban szemet szúrt az a részlet, hogy mely parancsokat nem szabad kiadni pancssorban. No, ez így egy nagy ostobaság. Olyan parancs nincs, amit nem szabad kiadni, mert különben nem létezne (hiszen minek?). Olyan parancs van, amivel esetenként körültekintően kell használni. Nem árt tudni, hogy mit csinál az ember a saját rendszerével.
Ezután a mondat után megkerestem a cikket és gyorsan kikerestem azt a részt, ahol ezekről az anyagyilkos commandokról van szó. Hasonló hülyeségnek találom az ott szereplő példát is, hiszen az egyik legtöbbször használt eszközt, a fájlok törlésére szolgáló rm-ről esik szó. Értem én, hogy jobb ha egy kezdő user nem kezdi azzal, hogy törli a fél fájlrendszert, viszont ha egy kicsit precízebb lenne a megfogalmazás, nem is lenne benne semmi kivetnivaló. Az ott leírt szerint, az rm -rf kizárólag arra való, hogy kritikus rendszerfájlokat töröljünk (minek lenne ilyen, hogy kitoljunk magunkkal?). Nem lenne hasznosabb leírni, hogy milyen esetben törölhet rendszerfájlokat is?

Na mindegy, ez csak az első cikk.

Tovább lapozva, a másik cikk, ami érdekelt volna a "Saját szerver készítése" című cikk. Sajnos itt sem a jó öreg Postfix config fájlokkal találtam magam szemben, hanem csupa-csupa Webmin mindenhol. Nagyszerű dolog ez, amikor az ember már tudja, hogy mi hogyan kell egy szervert bekonfigurálni, de számomra nem tűnik jó logikának, hogy nem tudatjuk az emberrel, hogy mi történik a háttérben. Hol marad az izgalom, hol marad az élvezet? Ha csak így összekattintja az ember a dolgokat, az olyan, mintha valami kimaradt volna az egészből, az config nem az övé lesz.

Szóval biztosan hasznos ez a kiadvány, de egyáltalán nem értek azzal egyet, hogy mindenféle ostobasággal kíméljük meg a felhasználót a nehézségektől. Az ember a hibáiból tanul a legjobban. Ha megismeri a rendszerét, akkor tudni fogja használni, viszont ha úgy tekintünk az új felhasználókra, mint a 21. század szülői a gyerekeikre, hogy még a széltől is óvjuk őket, akkor csak problémát gerjesztünk magunknak, hiszen soha nem fogják megérteni, hogy nem a fa tehet arról, ha ők leesnek róla, hanem sokkal inkább a saját figyelmetlenségük.