Ajnasz Blog

Mivel éppen most fejeztem be Eric S. Raymond A katedrális és a bazár című könyvét (hopp, reklám :), ezért a szokásosnál is több szabadság és open source gondolat bolyong a fejemben. A könyvről annyit érdemes tudni, hogy főként a nyílt és zárt fejlesztési modell közötti különbségekről, a hacker kultúráról (kérem, hogy a laikus olvasó mindenképpen olvassa el a linken található dokumentumot a hackerek és crackerek közötti különbségek megértése miatt), a hackerek gondolkodásáról, a szabad információról és ezekhez hasonló, csupa magasztos témáról szól. A könyv olvasása során sikerült többször párhuzamot vonnom a múlt heti esettel.

Az internet alapvetően az a hely, amit az emberek Kánaánnak is nevezhetnek, hiszen (a legtöbb esetben) ez az a hely, ahol megvalósul az abszolút szabadság és ez az a hely, ahonnan gyakorlatilag megkaphatják azt, ami a legfontosabb lehet az életben, a korlátlan tudást és ismeretet, ráadásul ingyen. A tudás akkor ér valamit, ha más is tudja, hiszen hiába jövök rá, hiába tudom, hogy hogyan lehet könnyíteni az emberek mindennapjain, ha ezt megtartom magamnak. Ettől a többi embernek nem lesz könnyebb. A felhasználók ezért szeretik az internetet, mert az internet rengeteg dologgal megajándékozza őket, az internet alapvetően egy ajándékozó társadalom, és ez az a dolog, ami fájhat a multiknak vagy azoknak, akik pénzt akarnak keresni ennek segítségével. Egy olyan helyen próbálnak pénzt szerezni burkolt módon az ismeretért, ahol az ismeret mindenkié. Megpróbálnak anyagi érdekeket belepasszírozni egy olyan modellbe, ahol az anyagi javak elvesztik jelentőségüket.

Hiszen az interneten nem számít, hogy ki-kicsoda. Legtöbben egy nick mögé bújva, mások saját magukat felvállalva osztják az igét, adják meg egymásnak azt a tudást, ami nekik már megvan. Hiába állna a garázsban egy Ferrari egy Porsche mellett, ezt a net társadalma nem tudja. Ha megtudja, mert feltettünk egy-két képet egy galériába, akkor sem leszünk többek, hiszen az hálón nem igazán tudjuk kihasználni az erős motor nyújtotta előnyöket.

Emiatt általában eleve rossz ötlet pusztán tartalomért pénzt kérni a neten. Kivétel persze, ha olyan tartalmat tudunk szolgáltatni, amit sehol máshol nem érhet el a netező közösség. Persze ez a forrás is csak ideig-óráig lehet gyümölcsöző, mert biztos vagyok benne, hogy azok közül, akik hajlandóak fizetni egy ilyen tartalomért, akad olyan, aki a saját oldalán, blogján vagy akár egy fórumban, levelező-listán közzé fogja tenni azt, amit ott kapott, főleg, ha olyannyira értékes.

Ilyen okok miatt általában értelmetlen próbálkozás lenne pénzt kérnie egy híroldalnak az olvasóitól. Ehelyett másképpen próbálnak hasznot szerezni, ennek jelenlegi módja pedig a reklámok oldalba ágyazása. Jelenleg ez az egyetlen eszköz, amivel úgy tudnak pénzt keresni, hogy eközben a felhasználótól semmit nem kell elvárni. A reklámot az olvasott cikk mellé kapjuk, mintegy ajándékként vagy hallgatólagosan elviselt rosszként. A reklámozás kezdetén, mikor még kevés példa volt a reklámra, minden bizonnyal hatalmas sikereket lehetett elérni egy jól kidolgozott kampánnyal, mára azonban teljesen általánossá váltak. Az emberek agyban elkezdték kifejleszteni a módszert, amivel kiszűrik a sok nem kívánt extrát a lapokról, így csak arra koncentrálhatnak, amiért az adott lapot meglátogatták. Ezek az egyszerű felhasználók, akik azt gondolják, hogy nem tehetnek semmi többet ezek ellen.
Viszont az interneten elég sok az kreatív ember, aki képes cselekedni is. ők azok, akik rájöttek, hogy nem kell feltétlenül elviselni mindent, ők tudják, hogy a zavaró körülmények kiszűrése megoldható a gép szintjén is és ők azok, akik tudják, hogy gép éppen azért van, hogy a problémáinkat megoldja, csupán segíteni kell neki. ők ezt a segítséget megadták, létrehoztak rengeteg olyan szoftvert, ami kiszűri helyettünk a reklámokat, kiszűri a nekünk problémát és gondot okozó tartalmat.

Természetes, hogy ez a tartalmat szolgáltatónak nem tetszik, hiszen így nyilvánvalóan bevételtől eshet el. Természetes, hogy ez ellen tenni is próbál, viszont nem hiszem, hogy az a legjobb megoldás, hogy éppen azokat próbálja meg rendkívül agresszíven letámadni, akik neki a bevételt hozhatnák. Ez egy alapvetően rossz stratégia, hiszen ezzel egy központi problémát akarnak megoldani, miközben a problémának nincs is központja. Tudhatjuk, hogy az Internet egy decentralicált hely, ahol többé-kevésbé mindenki egyenlőnek számít, így az egy ponton való támadás gyakorlatilag olaj a tűzre.
Nyilvánvalóvá vált, hogy a problémát más oldalról kell megközelíteni. Megpróbálhat hatni a felhasználóira, ami ugyan egy kulturáltabb mód a bírósági fenyegetéshez képest, azonban ezzel biztosan nem lehet 100%-os hatást elérni. Egy másik megoldás lehet, hogy átgondolja, hogy az Interneten helyes üzleti modell-e az, amit folytat. A mai viszonylatban még helyes lehet, hiszen a reklámok a mai napig biztosítani tudják egy jól működő weblap folyamatos és magas bevételét. A reklámokat letiltók száma igen alacsony. Ha figyelembe vesszük, hogy naponta hány új felhasználó kapcsolódik az internetre, eltörpül az néhány netező, akik tudatosan használják a hálót, azok, akik tisztában vannak a lehetőségeikkel. Innen nézve elhamarkodottnak tűnik tényleges lépést tenni ez ellen a néhány felhasználó ellen, viszont nem elhamarkodott gondolkodni rajta, hogy milyen más módszerrel lehetne pénzt kisajtolni a felhasználókból, amikor a reklám már nem fogja elérni a kívánt hatást.

Mi folyik a világban?

Folyamatosan próbálják az Internet szabadságát korlátozni, leggyakrabban jogszabályokkal, perekkel. Az üzleti nagyhatalmak megpróbálják úgy formálni, hogy az elsősorban a saját érdekeiket szolgálja. Próbálnak olyan nyíltnak nevezett ám valójában zárt szabványokat bevezettetni, amivel kisajátíthatják maguknak a piacot. ők azok, akik számára nem a felhasználóik a fontosak, nem próbálnak meg új és hatásos módszereket kifejleszteni, hanem inkább megpróbálják a saját akaratukat ráerőltetni a világra, holott közel sem biztos, hogy az a helyes, amit akarnak.
Próbálnak egy szabad, ajándékozó közösséget rávenni arra, hogy hódoljanak be nekik és a saját cseregazdálkodásra és a pénz és hatalom utáni vágyukra alapuló kötött közösséggé alakuljanak át.
Én őszintén remélem, hogy ez csak próbálkozás marad és továbbra is lesz a világnak egy olyan pontja, ahol szabadon gondolkodhatunk, szabadon eldönthetjük, hogy mit és hogyan akarunk megismerni, eldönthetjük, hogy mi a jó számunkra és nem lesz olyan törvény, hatalom, érdek, ami ezt teljesen figyelmen hagyva ítélkezik majd felettünk.