A világ nem online

Hangzatos téma ez még mindig. Havonta jönnek a statisztikák, miszerint újabb tömegek kapcsolódnak a világhálóra, ami olyan, de olyan jó. Persze, hogy jó! Hiszen így már Õk is részesei lehetnek annak, amit csak úgy hívunk web, vagy éppen web2. Milyen fantasztikus dolog, hogy emberek milliói vagy milliárdjai? lehetnek kapcsolatban, hogy ez a sok ember korlátlan információhoz jut, hogy Õk is bekapcsolódtak egy olyan világba, ami megadja a lehetõséget, hogy változtasson a világ vagy éppen csak saját és közvetlen környezete sorsán. Igen, a lehetõség tényleg ott van.

De az az átkozott helyzet, hogy eme "társadalom" igen elenyészõ része képes csak kihasználni a lehetõségeket. Õk azok, akik tudják, hogy van wiki, amit akár Õk is szerkeszthetnek. Õk azok, akik tudják, hogy a keresõk végtelen mennyiségû információ megtalálását teszik lehetõvé. Õk azok, akik tudják, hogy a weben lehet vásárolni, ráadásul úgy, hogy vásárlás elõtt sokkal megbízhatóbb információkat szerezhetnek az adott termékrõl és az eladóról is. Õk azok, akik ezt az információt meg is adják másoknak.

Aztán ott van a világ nagyobb része, akik számára a web kimerül ott, hogy van egy MSN meg egy iwiw accountjuk, esetleg más ehhez hasonló szolgáltatásokban is részt vesznek, hiszen akkor elmondhatják, hogy nekik sokkal több felhasználói fiókjuk meg email címük van. Leírhatják, hogy nem kérnek körlevelet, leírhatják, hogy hétvégén csúnyán odakozmált a májuk. Bejelölhetik ismerõsnek kedvenc sorozatuk szereplõit, nevüket és nickjüket teljesen eltorzítva, arab karakterekkel színezhetik, ezzel megfosztva önmagukat és másokat attól, hogy az esetlegesen 10 éve nem látott barátnõ/barát megtalálja a másikat. Esténként meglátogatnak egy-egy torrent oldalt, hogy a legfrissebb, moziban felvett filmeket minél elõbb, abszolút gagyi minõségben megnézhessék. - Ez egy inkább látványos, mint sokatmondó film esetében különösen jó élményt nyújthat. - Az éppen hálóra kötött kocsmacimboráikat is minden részletre kitérõen oktatják a warez és crack beszerzés tudományáról. Néha aztán felmennek egy-egy publikus chat szobába, ahol különbözõ korúnak és nemûnek kiadva magukat, éppen ugyanolyan szánalmas emberekkel múlatják az idõt, mint saját maguk. (Iskolás korú tinédzserek esetében ezt az idõt tanulás címén töltik a gép elõtt.)

Persze, használják Õk is a keresõt, ahonnan néha a wikipedián kötnek ki, igaz, azt hiszik, ez is csak egy oldlal a sok közül, Õk nem látják át a jelentõségét és az erejét. Viszont nem használnak se Zoho-t se Google Docsot, inkább warezolnak egy Microsoft Office-t azért, hogy enterekkel térközt állítsanak meg a szóközökkel kezeljék az amúgy tabulátoros behúzásokat. Nem, felsorolást sem az erre kitalált eszközökkel hoznak létre.
Esetenként olvasnak ugyan híroldalt is, persze igyekeznek a bulvárból összeválogatni a napi betevõt. Lehetõleg olyan híroldalakat keresnek, amik igyekeznek abszolút jobb vagy baloldali nézõpont szerint bemutatni a témát és persze minden szó és mondat szentírás érvényû. Eszükbe sem jut pártatlan hírforrás után kutatni. Meg itt van az utóbbi idõk egyik legnagyobb tallámánya, az RSS. Fantasztikus dolog tud lenni, fõleg ha azt vesszük, hogy már egy-egy RSS reader több, mint egy egyszerû feldolgozó program. Ezt bizony nem használják, hiszen még csak azt sem tudják, hogy létezik. Az általánosan megjelenõ sárga ikonról azt gondolják, hogy vagy valami idióta dizájn elem.

Dehát ez csak a webes életük egy része, ráadásul még ott van a desktop rendszerük is. Mit számít, hogy szerintük az e-mail csak freemail lehet és igazából nem is tudnak arról, hogy vannak desktop kliensek is, amik jóval több és jóval minõségibb szolgáltatást nyújtanak, legalábbis a freemailhez képest. Általános megoldás, hogy ha a valahonnan feltelepült tûzfal/vírusirtó túl gyakran figyelmezteti õket az egyébként általuk feltelepített kártevõ jelenlétére, akkor ezen védelemre kitalált szoftvereket inkább kikapcsolják.

Szóval az emberek nem, hogy nem onlineok, de még offlinenak is gyakran kevesek. Abból, amire mi azt mondjuk, hogy webes forradalom, Õk mit sem éreznek. Amikor mi a Twittert istenítjük vagy a Facebook és a hozzá kiadott API-kban rejlõ lehetõségekrõl elmélkedünk, Õk bizony még messze nincsenek felkészülve az ilyen innovációkra. nHiszen elég kimenni az utcára és szétnézn, észre lehet venni azokat, akik a netikettet még csak legkisebb mértékben sem kívánják betartani, akik a technikát és internetet még csak legkisebb mértékben sem becsülik, ugyanígy nem becsülik azok munkáját sem, akik mindezt létrehozták. Csak ostoba arckifejezéssel bámulják a monitort és elvárják, hogy a világ értük dolgozzon, miközben Õk az ég világon semmit nem tettek hozzá semmihez sem.

Nem, ez nem egy jól összerakott, megfontolt és pártatlan post, ez is csak arról szól, hogy minden embernek ugyanannyi szavazati joga van és ezt még ki is kérik maguknak.

Hozzászóláshoz a Disqus szolgáltatását használom, korábbi vélemények elovlasásához és új hozzászólás írásához engedélyezd a Disqus-tól származó JavaScripteteket.