Ajnasz Blog

Furcsaságok vannak.

Az IT-vel általában foglalkozó embernek van némi fogalma a spam-ekrõl, tudja, hogy mik azok, esetenként fel is ismeri azokat. Igaz, ez nem nehéz, hiszen a kéretlen reklámlevél az kéretlen, azt nem vártuk, és azért illik tudni, hogy mire tartunk igényt.

És akkor jönnek az egyszerû emberek, akik csak kezdik használni a számítógépet, akik csak ismerkednek a billentyûkkel, az egérrel, a gombokkal a képernyõn, ûrlapokkal, böngészõvel meg a hasonló, a számítómasinához tartozó humbukokkal.
Már tud e-mailezni, tudja, hogy az Outlookban hova kell kattintani, igaz arról fogalma sincs, hogy miért pont oda, de az esetében ez nem is fontos. Sikerként számol el minden egyes sikeresen elküldött vagy megkapott levelet, egy-egy telepítést, vagy azt, hogy a vírusirtója felismerte, hogy éppen valami olyat készül telepíteni, amit nem kellene. Úgy érzi, hogy kezd belejönni, lassan de biztosan advanced computer/internet user lesz belõle.

Minden este rákattint a küldés/fogadás gombra ott felül, hogy lássa, nem érkezett-e véletlenül valami számára igazán fontos levél. Miután megnézte nap termését, nyugodtan fekszik le aludni, hogy reggel újra rákattinthasson arra a bizonyos gombra. (Tudod, ott felül).

Nade mióta is van neki internete? Mióta is foglalkozik egyáltalán a számítógéppel? Gondolom együtt jött a kettõ, mert a szomszédtól hallotta, hogy az milyen frankó, ezért vett magának is egyet, hogy majd Õ megmutatja nekik, hogyan nyílik ki a világháló..
Viszont, ha csak ennyi ideje van kapcsolatban a bûvös géppel, meg azzal a misztikus hellyel, amit csak úgy hívnak internet, ha még csak tanulja a gépelés és kattintás csodálatos mûvészetét, akkor kitõl várja leveleket?
Persze, vannak ismerõsei netszerte, általában mindenkinek van. Ha nem is elsõ naptól kezdve, de pár nap chat-elés után biztosan összeakad valakivel, nah majd az küldözget neki.. Mondjuk minden hónapban egy levelet.

Viszont Õ büszke magára, mert nem csak egyet kap, hanem napjában többet is. Kitõl? Nem tudja, biztos vannak olyan segítõkész emberek, akiket az ismerõse ismer és mesélt róla, vagy valahol biztosan olvasták a címét és tutira csak segíteni akarnak.
És kapja a leveleket folyamatosan, minden nap 10-20 vagy több vagy kevesebb érkezik és örül, hogy megkapja õket, mert valaki gondol rá. Az nem baj, ha nem érti a felét sem, mert angol az egész és e nyelvrõl csak a TV-bõl (a másik bûvös valami), könyvekbõl hallott, soha nem tanulta, esetleg a yes-t, no-t meg az i love you-t meg tudja különböztetni. Ez nem baj, mert azok, akik küldték, nyilván nem ok nélkül küldték neki. Hiszen Õ csak egy jelentéktelen egy a sok közül, viszont valakik, az Outlook túl oldaláról mégis éppen rá gondoltak. Büszke erre.
Bele is szokott olvasni a mélekbe, hiszen azért jön. Próbálja értelmezni azokat, ha másról nem is, az ismerõs jelekbõl, hieroglifákból biztosan ki tud találni valamit. Legfeljebb kitalál valami történetet. És bizony ki is találja azt. 18$, US, please, send, click meg hasonló szavak, jelek. Mind ismeretlen, bár a $-t már látta valahol. Elkezdi összerakni a kirakót. USA, pénz.. Mi köze van neki az USA-hoz? Ahham! Biztos arra gondolnak, hogy ki akar menni külföldre, bevándorolni akar, hiszen a tegnap esti filmben is valami ilyen volt. Meg amúgy is gondolt már arra, hogy milyen lehet ott, jó lenne kiutazni egyszer..
Nem véletlenül olyan nagy ez az ország.. Kitalálják az ember gondolatait..

---