Ajnasz Blog

Felmerült egy topic a HUP-on a pályakezdõk lehetõségeirõl, hogy milyen iskolákat lehet és érdemes elvégezni, hogyan lehet jobb állást összekaparni.

Ez a téma számora is aktuális, hiszen hivatalosan még csak 3. hónapja dolgozok és emellett óvatosan böngészgetem olykor az álláshirdetéseket.

Néhány hozzászólásról az jön le, hogy egy fõiskolai/egyetemi diploma megszerzése nem feltétlen arról szól, hogy minél több használható tudást szerezzen a diák. Értelmezésem szerint ezeken a helyeken nem igazán a gyakorlati ismeretet kérik számon, amit szerintem használni fog a jövõben, hanem, hogy iszonyatosan sok, olykor talán hasztalan anyagot vágjon be a delikvens.

És ez az a dolog, ami egnem visszatart a felsõoktatástól. Mert nem tudom elfogadni, hogy olyan tárgyakat kell tanulnom, amikre semmi szükségem nem lesz csak azért, hogy kiszórják a felesleget, akik nem elég kitartóak. Én világ életemben egy gyakorlati, vizuális lény voltam, nehezemre esett úgy megjegyezni dolgokat, hogy nem értettem meg azok lényegét.
Pedig így, itt ez könnyen megeshetne. Elvárnák, hogy rövid idõ alatt befogadjak rengeteg olyan információt, amit nem is értek, így alkalmazni sem tudok. Ha nem értem, akkor ugyebár az információ, mint olyan sem létezik, hanem megmarad értelmetlen adatnak..

Persze ez nyilván nem csak errõl szól, hiszen többen is leírják, hogy képessé te(het|sz) komplexebb dolgok átlátására, megtanít egy vagy többfajta gondolkodásmódot, ami késõbb segít átállni egyik sémáról a másikra.
Úgy gondolom, hogy ez a képesség viszont nem feltétel a legtöbb munkakörben. Szerintem ilyenekre a vezetõknek van szükségük, hogy hatékonyan tudják irányítani az adott projectet, céget stb.

Na de mi van, ha én nem akarok vezetõ lenni, hanem mondjuk csak egy alkalmazott. Mi van, ha én csak a saját munkakörömhöz szeretnék értenék érteni vagy legalábbis azzal szeretnék foglalkozni. Nincsenek vezetõi ambícióim és a jellemem sem igazán illik ebbe a státuszba, a munkaadók mégis megkövetelik, hogy olyan képesítéssel rendelkezzek, ami már ennek felel meg.

Szóval nehéz dolog ez a munkavállalósdi, meg tanulósdi. Ha tanulni szeretnék olyan dolgokat, amik érdekelnek kénytelen vagyok olyanokat is, amikre lehet, hogy szükségem sem lesz. Ha viszonylag könnyen szeretnék állást találni, akkor is olyanokat kell tanulni és akkor még lehet, hogy meg sem fogják fizetni.
Viszont tegyük fel, hogy én itthon, önszorgalomból képzem magam, megpróbálok a tõlem telhetõ legjobb lenni bizonyos dolgokban és tegyük fel, hogy ez még sikerül is, akkor sem fogok olyan könnyedén és olyan helyen elhelyezkedni ahogyan ezt szertném, megérdemelném.

Bahh, nem azt hoztam ki a gondolatokból, amit szerettem volna...

---