I feel loneliness
Az van, hogy soha senki komolyan.
Soha nem lesz olyan, hogy miattam valaki bármit is. Volt olyan, hogy mintha, de aztán kiderült, hogy csak félelelm, hogy semmi köze hozzám, csak a félelem, félelem tõlem, hogy azt teszem meg, ami a legjobb lenne. Persze utána már le is lehet engem tagadni, mintha ott se lettem volna, mintha semmi nem is történt volna..
Tudom, levegõ leszek, az is voltam, az is maradok, csak ne reménykednék abban, hogy egyszer egy fallá vagy valamivé válok, ami többet jelent valakinek. Mert mindig kiderül, hogy a fal csak az én fejemben létezik, másnál ott sincs, nem is volt, csak homályosan látszottam, csak egy apró valaminek tûntem az igazi fal mellett, ami mellett kénytelenek a valamivel is foglalkozni, ahhoz, hogy a falhoz teljes sikerrel eljussanak...
Hozzászóláshoz a Disqus szolgáltatását használom, korábbi vélemények elovlasásához és új hozzászólás írásához engedélyezd a Disqus-tól származó JavaScripteteket.