Ajnasz Blog

Egy új õrület, amivel újabban tele van az RSS-ládám. Blog, csak kicsit másképp.
Aki twitter-ezik, az leírja, hogy éppen mit csinál, mindezt egy-két mondatban. Maximum 140 karakterben.

Errõl az a véleményem, hogy hülyeség. Kipróbáltam, de nem igazán éreztem át a fantasztikusan innovációs durranást, amit állítólag okoz.
Két okból sem:

Egyrészt nekem kevés 140 karakter, SMS-ben is több van, habár annak a hasznát sem látom át igazán. Ennyiben nem lehet egy gondolatot leírni, de ezek szerint nyilván nem arra való.

Másrészt nem tudott feldobni az, hogy tudhatom, hogy éppen melyik TV mûsort nézi Joe vagy, hogy Jim frissítette a browserét.
Oks, amikor valaki leírja, hogy vacak kedve van, de az jobb, amikor azt is leírja, hogy miért van ilyen kedve. Egy blogban azért fel lehet dolgozni az okokat, át lehet gondolni, hogy mi miért van vagy hogyan történt vagy valami. Azzal, hogy leírom, hogy fáj a májam viszont nem történik semmi. A tény nyugtázva és...
És semmi.

Ez egy lufi!