Ajnasz Blog

Tegnap hazajöttem, aztán mentem gyorsan a haverokhoz, barátokhoz, kicsit kirúgni abból a bizonyos hámból.
Kirúgtam..
Olyannyira, hogy szinte szégyenletes dolgot tettem, de nem direkt.
Az úgy volt, hogy nagyban ropok az egyik csodás lány ismerõsömmel a rendkívûl csúszós táncterületnek kikiáltott területen. Ezzel semmi baj nem volt, nagyon jó volt (remélem neki is:), mikor aztán valami történt, nem emlékszem a részletekre, csak, hogy hirtelen rántást éreztem, és elkezdtünk dõlni. Elestünk..
Az esés olyan jól sikerült, hogy a jobb könyököm erõsen fáj. Még most is. Ezért elmentem orvoshoz, hogy ugyan, nézzék már meg.
Orosházi városi kórház, traumatológia. Bemegyek, szinte senki, összesen hárman vártunk. Mikor bejutottam elõzetes felvétel? vagy valami hasonlóra, kérdezik mi történt, elmondtam, hogy ráestem könyökömre. Orvos faszi beszól, hogy nem ütöttem még meg semmim se? Barom. Gondolja jókedvembõl utazok 20 percet? Valószínûleg másképpen fáj, mint amikor csak úgy beverem a kezem. Mondjuk kinyújtani, behajlítani nem olyan egyszerû, meg ilyenek.
Mindegy, csináltatott egy röntgent, nem tört el, semmi baja. Az orvosnak igaza volt, semmi bajom, csak fáj.
Mivel utálom az ilyen gyógyító intézményeket, hányinger meg hasonlók jönnek rám, amint belépek a vizsgálóba, nem nagyon szoktam elmenni orvoshoz, csak végsõ esetben. Gyógyszert sem szedek meg semmit, csak élek és akkor szombat délelõtt, mikor szinte senki nincs a kórházban, az orvos majdnem sérvet kap a semmit tevéstõl, de azért megeröltetõnek tartja, hogy meg kell írnia egy apró papírt. A munkája nem tartott 2 percnél tovább, de mindegy.
Még jó, hogy nem a nyakam tört ki..