Ma délután kapott el az az ötlet, hogy milyen jó is volna összepárosítani az Ubuntu linuxot és a Nokia E51-et, hogy jót lehessen rajta internetezni, ha úgy hozná a szükség. Kulcsszavak: wvdial, bluetooth, gnome-ppp

Az egész természetesen azzal kezdődött, hogy rögtön rákerestem a Linux és a telefon efféle viszonyára. Az első találat egyből ígéretesnek tűnt, hiszen - egy kis fordítási segédlet igénybevétele után - kiderült, hogy milyen rendkívül egyszerűen hozta össze a Linux alatti internetet a mobilon keresztül. Hip-hop meglesz ez, gondoltam naívan. Hiszen nem számoltam azonnal azzal az apró különbséggel, hogy az indonéz ajkú blogger beállításai nem teljesen illeszkednek a magyar T-Mobile hálózatához. Na mindegy, elindulásnak jó volt, legalább azt megtudtuk, hogy miféle szoftverek vannak erre kitalálva.

Majdnem fél éve volt, hogy a Hupper stabil verziójával jelentkeztem. Ez az az extension, ami hup.hu lakosok életét kívánja megkönnyíteni. Túl sok változás nem történt:

• Többlapos topic-okban, a lapozott oldalon az aktuális napon küldött hozzászólások megjelölése újként.
• Statusbar ikon
  • Ha nincs megnyitott HUP oldal, akkor ráklikkelve megnyílik.
  • Bal gombbal ráklikkelve a következő, jobb gombbal ráklikkelve az előző hozzászólásra/cikkre lehet ugorni.
• Saját stílusok eltávolítása (Helyette a Stylish használata javasolt. Input stíluslapok, accessiblity stíluslapok
• Fülekre bontott preferences ablak
• Firefox 3.0.* verziókkal való jobb együttműködés
• Firefox 3.1 előzetesekkel való kompatibilitás.
• Kisebb-nagyobb bugfixek

Csak gyorsan egy hogyan, mert úgy megörültem a sikeremnek. Mondanom sem kell, hogy Linux alatt történik mindez, jelen esetben egy Ubuntu Hardy Heron, még nem Intrepid Ibex, mert csak hétvégére tervezem a frissülést.

Gépre legyen feltelepítve obexftp csomag, a telefonon és a gépen bluetooth legyen bekapcsolva.

A Surfkeys egy elég régi project, melynek célja, hogy szörfözés közben lehetőleg minél kevesebbet kelljen használni az egeret és minél kevesebbszer kelljen felemelni a kezünket a billentyűzetről. Ezért a legfontosabb funkciók a egy-egy billentyűhöz lettek rendelve.

Anno, a Twitter megjelenésekor viszonylag sokat rágódtam rajta, hogy mennyire hülyeség és hogy semmi haszna sincs és gyakorlatilag csak a régről ismert IRC webre vetett változata kezd(ett már akkor) lenni.

Ez a fajta chat hangulat azt is okozta nálam, hogy egyszercsak nem írtam többé twitterre. Szörnyű, ám igazából senkit sem érdeklő tény, hogy a kezdeti hihetetlen gyors információ forrásból szép lassan egy chatszoba alakult ki, ahol ugyan még mindig megjelentek az információk, viszont elég nehézkessé vált ezek kiszűrése. Ez engem zavart és nem olvastam, nem twitteltem többet. Igaz, ez a chatszerű felállás a mai napig nem változott..

Szinte minden nap, de legalább hetente lehet egy új cikket találni arról, hogy hogyan tegyük ultra-produktívvé a desktopunkat. Linux esetében ez szinte még gyakoribb, hiszen rengeteg alternatíva létezik, plusz, ha megjelenik egy jónak tűnő megoldást egy másik rendszeren, nagy valószínűséggel annak elkészítik a linuxos megfejelelőjét is. Legutóbb a Lifehackeren bukkant fel egy ilyen cikk. Amikor a Google Readerben megláttam a cikk címét, reménykedve nyitottam meg az oldalt, reméltem, hogy végre valami újat fognak majd mondani, hogy végre más szemszögből közelítik majd meg a kérdést.

Azt gondolhatnánk, hogy ilyen cikkek valószínűleg azért jelennek meg, mert szükség van rájuk, mert az emberek nem elégedettek az általában használt megoldásokkal és valami teljesen újat akarnak bemutatni. Ilyen megoldások lehetnek, amik felgyorsítják a navigációt, felgyorsítják a munka folyamatát, mert teljesen eltérő módon közelítik meg a feladatot.

A hétvégén ráértem kicsit foglalkozni a saját dolgaimmal, így az ajnasz.hu-val is.

Eddig, ha véletlenül valami képet illesztettem be az oldalba, akkor annak erdeteiét mindenféle szépítés nélkül lehetett megnézni, tehát eddig nem lehetett ilyen szép galériaként, lapozva nézegetni őket. Gondoltam, nem méltó módja ez a képek megjelenítésének, így jobb lenne valamit csinálni kellene vele, így a tettek mezejére léptem.

A Lightboxhoz hasonló valamit képzeltem el. Azért nem tudtam egyből integrálni az oldalba, mert anno, amikor a sok másik képet feltöltöttem, akkor bizony mit sem törődtem azzal, hogy egyszer én Lightboxot akarok használni, így egyetlen linknek sem adtam be a bűvös rel="lightbox" attribútumot és semmi kedvem nem volt mindent megszerkeszteni. Másik apróság, hogy míg a Drupal jQuery-t használ, addig a Lightbox a Prototype javascript frameworköt. Mit mást lehet tenni, mint írni egy sajátot.

A hétvége éppen jónak bizonyult eme feladata megoldására, így egy drupal modul képében megszületett a rém egyszerű kis kép nézegető script jQuery alapon, Drupal 6-hoz.

Szeretem a filmeket és a Holtak Hajnala óta pedig a zombis filmeket is, bár az azóta megjelentek közül egyik sem tetszett annyira.

No mindegy, a címbeli film sem lett jobb, sőt, hozzátettek még egy olyat, amit a Blairwitchnél láthattunk, hogy a film úgy lett leforgatva, mintha a szereplők tartották volna a kamerát, bár itt azért még nézhető maradt a felvétel, így az egyszer nézhető kategóriába még bőven belefér. De nem is ez a lényeg, hanem, hogy érdekes módon talán a film egyetlen üzenete - ha egy ilyen stílusú filmnek van egyáltalán -, hogy a hivatalos, fizetett sajtó és a bloggerek, a YouTube és egyéb közlésformák mennyire megbízhatóak.

Ismét egy olyan dolog történt, ami miatt az egész internet hirtelen unalmassá vált, mert szinte az összes hír arról szól. A Google bejelentette saját böngészőjét Google Chrome vagy röviden Chrome néven, amely reményei szerint felforgathatja majd az internetet.

Mit kinál? Hihetetlen biztonságot (ők is?), felülmúlhatatlan gyorsaságot (ők is?), elképzelhetetlen stabilitást, kiegészíthetőséget, egy olyan alkalmazást, amely száz százalékig a felhasználót tartja szem előtt és az a célja, hogy a lehető leginkább segítse és főleg ne zavarja a használóját a böngészés során.

A képregény szerint pedig mindezt úgy, hogy abból mindenki más is profitáljon - nagyon opensource lesz. Mondjuk a gond ezzel az, hogy a mindenki kimerül a Mozilla, Opera és Webkit fejlesztőben, mivel az Internet Explorer fejlesztési sebességét nézve nem ma lesz egységes böngészőforradalom.

Mozilláéknál valaki megint nem tudott aludni és valami olyat talált ki, ami új, meglepő és talán még használható is.
Amikor a hupon jelent meg cikk róla, még nem igazán láttam benne lehetőségeket, úgy tűnt, hogy csak arra van kitalálva, hogy parancsokkal érjük el azt, amit eddig billentyű kombinációkkal vagy egérrel tehettünk meg.

Az Ubiquity egy olyan extension, ami megsegít minket, hogy parancsokkal tudjunk böngészni, gyorsan tudjunk a weben fellelhető tartalmakat összekapcsolni, gyűjteni, megosztani, keresni és gyakorlatilag bármit, amit a webbel csinálni lehet. Hasonlóan a Greasmonkey-hez itt is saját scriptekkel tudunk készíteni, csak ebben az esetben nem egy-egy weboldal manipulálása a cél, hanem azok már létező funkicóinak sokkal jobb kihasználása. Ezzel az extensionnel gyakorlatilag komolyabb értelmet nyerhet a mikroformátumok széleskörű és mindenre kiterjedő, egységes használata, hogy sokkal könnyebben feldolgozható adatokat hozzunk létre. Az extension segít majd őket feldolgozni és használni.