Ajnasz Blog

Szeptember 1-én született postom ott hagytam abba, hogy remélem, hogy az Internet továbbra is szabad marad. Remélem, hogy továbbra is nyugodtan használhatom úgy, ahogy eddig. Remélem, hogy böngészés közben senki nem fog megakadályozni abban, hogy megtudjak valamit vagy elmondjak valamit.

Nos, számomra úgy tűnik, hogy a világ egy része éppen az ellenkező irányba halad. Több diktatorikus jellegű országban is nem egyszer megtörténtek olyan események, amelyek egyszerre nevetségesek és elszomorítóak. Nevetségesek, mert teljesen nyilvánvaló, hogy egy oldal blokkolásával nem fog senki véleménye megváltozni egyetlen vezetőről vagy vallásról sem. Szomorú pedig azért, mert sosem gondoltam volna, hogy valakinek is eszébe jut így korlátozni a véleménynyilávnítást.

Történt ugyanis a közeli és kicsit régebbi múltban egyes országok blokkolták a YouTube videomegosztó oldalt azért, mert olyan videókat tölöttek fel rá, mely az adott ország aktuális politikai vagy vallási hatalmának nem tetszett. Ezzel gyakolatilag több millió embert vágtak el attól, hogy megnézzen egy zenei videót egy poénos klipet vagy akármit. Nehezen tudom elképzelni, hogy az érintett videók miatt tört volna ki forradalom vagy vesztette volna el bárki a hitét. Véleményem szerint az ilyen próbálkozások érthetetlenek és szánalmasak. Ez a világ egyik része, ahol puszta erővel próbálnak meg meggyőzni a saját eszméikről.

Mindeközben a világ civilzáltnak és fejlettnek nevezett országaiban olyan események zajlanak melyek ugyancsak az emberek szabadságát próbálja korlátozni, a mindennapi életüket ellenőrizni csak egy kicsit más formában. Egyes országok online házkutatást tartanak az érintettek tudta nélkül úgy, hogy törvényi felhatalmazásuk sincs rá. Ezen országok hatóságai felhatalmazva érzik magukat arra, hogy bárki számítógépére betörjenek, arról adatokat szerezzenek meg, trójai programokat telepítsenek, hogy még könnyebbé tegyék a megfigyelést. Így minden lépésünket nyomon követhetik anélkül, hogy ezt bárki megengedte volna nekik. Miután a dolog kiderül, azonnal elindul a folyamat, mely mindezt törvényessé teszi, korlátlan jogokat adva a hatóságok kezébe. Elviekben természtesen csak nagyon súlyos esetekben szabadna használni ezeket az eszközöket, de vajon mi alapján lehet eldönteni, hogy mely eset a súlyos, mikor indokolt az eszközök használata? Ezek teljesen szubjektív megállapítások, így gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha az illetékes úgy ítéli meg, hogy márpedig a gép feltörése nélkül minden bizonnyal a világvége jön el, akkor a megfigyelés engedélyezett. Ha végül kiderül, hogy a helyzet rosszul lett megítélve, akkor könnyen elsímítható az ügy, hiszen nem tudhatták. Szóval állíthatjuk, hogy az online házkutatás és megfigyelés törvényben való engedélyezésével engedélyt adhatunk arra, hogy bárki belenézzen a mindennapjainkba, ami elég szörnyűnek tűnik. Ha belegondolunk, a következő lépés az lesz, hogy kötelezően ipari kamerákkal kell felszerelnünk az otthonunk minden szegletét, nehogy terroristákká váljunk.

Véleményem szerint a helyzet kezd eldurvulni vagy inkább már el is durvult. A kormányok, cégek és egyéb nagyhatalmú emberek olyan irányba próbálják meg terelni az Internetet, hogy az számukra a legjobb legyen. Több példa is van arra, hogy irányítani akarják a hálón folyó tevékenységünket, minden adatot rögzíteni próbálnak rólunk, meg akarják szabni, hogy mire használjuk a jelenlegi legszabadabb eszközt. Törvényekkel próbálják meg elérni, hogy minél kevesebb olyan információval találkozzunk, amely az üzleti vagy politikai érdekükkel ellentétben áll, hogy minél könnyebben agymosott zombikká váljunk. Úgy tűnik, hogy a törekvéseiknek lassan eredménye is lesz vagy már van is. Kérdés, hogy az úgy nevezett közösség, akik mindennap használják és formálják a hálót képes lesz-e ezt megállítani, egyáltalán megpróbálja majd? Tudni fogjuk-e, hogy mikor van az a pont, amikor már nem szabad többet engedni a hatalomnak és lesznek-e egyáltalán eszközeink, hogy gátat építsünk az útjukba?